F - H

Fehér akácok

Fehér akácok, veletek üzenek,
Simogassátok a szegény szívemet,
Boruljatok reám úgy, mint egy régi alkonyon,
Mikor a forró csókja itt égett az ajkamon...
Fehér akácok, a szívem jaj de fáj,
Fehér akácok, hova tűnt az a nyár?
Oly árván álldogállok egy muskátlis ház előtt,
Fehér akácok, imádom őt!

 

Fel, fel fiuk a dalra

Fel, fel fiúk a dalra
Enyém lett a lány
Fel, fel örömitalra
Utoljára tán
Most már ritkábban láttok
Ily bolond éjszakán
Új világ jön…bocsánat srácok
Jobb, ha nem is vártok rám.

Fel, fel fiúk a dalra
Nejem lesz a lány
Bor kell a diadalra
Férj leszek, az ám
Biztos jól festek férjnek
Szerencsés a lány
Ráadásul rendes leszek, hogy
Az apám sem ismer rám.

Ha kell, én elmosom a tányért,
Ha kell, én törölgetek,
Üstökön fogom a porszívót,
Bizony, én segítek.

Fel, fel fiúk a dalra
Nejem lesz, az ám
Lesz két gyerekem tőle
Egy fiú és egy lány
A fiú majd hasonlít én rám
És anyjához a lány
Tudjátok mit, az a lány is
Hasonlítson inkább rám.

Ha kell én ringatom a bölcsőt,
S éneklek órákon át,
Vasalni fogom oly lelkesen
A pelenkát.

Fel, fel fiúk a dalra
Utolsó pohár
Mindent bele a dalba
Itt a búcsú már
Engem többé nem láttok
Ily bolond éjszakán
Tudjátok mit, ha látni akartok
Ti gyertek el én hozzám!

Különben is a lány maga mondta
Mind gyertek el én hozzám
Hogy ti gyertek el én hozzám
Mind jöjjetek el én hozzám
Majd ti jöttök el én hozzám.

 

Fény a ködben

Kellenél. Mert nem érzed?
mint a ködben kell a puha fény: kellenél
hívlak hát, hívlak téged
mint az élet, úgy kellenél
nem bírom. Összetörtem...

és a fáradt nappalok után fáj az éj
mint a fény kell a ködben
mint az élet, úgy kellenél!
nem hittem el sohasem
hogy így fáj majd, ha elkerülsz
tudom ma már: szerelem
ez a tűz!
hol lehetsz, mondd?
sűrű köd karol át...
kell, ami volt!
nélküled nem megy tovább!
nem bírom. Összetörtem...
és a fáradt nappalok után fáj az éj
mint a fény kell a ködben
mint az élet, úgy kellenél!
mint az élet, úgy kellenél...
mint a ködben kell puha fény...puha fény...kell a fény

 

Furcsa játék az élet

Furcsa játék ez az élet,
És az ember gyakran téved,
Igy lenne jó? Vagy tán másként?
Nem ad választ a száz év.

Sűrű lombú erdő mélyén,
Pipálgat egy barna kémény,
Kicsi házunk tartja hátán,
Ez a kisház vállán.

Évek óta már köt a város,
A kő, a robogás,
Százezer ember, a zaj, a rohanás,
A házak felett az ég füst színű,
Szürke, sose kék,
Mint az élet más.

Tisztavízi patak útján,
Papírhajó úszott némán,
Benne volt az összes álmom,
Nagyvárosra vágytam.

És a gyorsan múló évek,
Engem mindig máshol értek,
A kis házban régen láttak,
Mégis mindig várnak.

Évek óta már köt a város,
A kő, a robogás,
Százezer ember, a zaj, a rohanás,
A házak felett az ég füst színű,
Szürke, sose kék,
Mint az élet más.

Ott születtem, itt meg élek,
Odakötnek gyermekévek,
Mind a kettő egy-egy részem,
Megfér a szívemmel.

 

Georgia

Georgia, Georgia,
Sötét az ég,
S olyan messze, messze
Élek tőled én.
Georgia, Georgia,
Mondd, meddig még?
Egyre halványabb lesz
Bennem a remény.
Jártam messzi földeken,
Gyönyörűszép földeken,
De most fáradt könnyemen,
Csak téged látlak én.
Georgia, Georgia,
A szívem fáj,
Ezer édes emlék
Hív és visszavár.

 

Gondolj rám, szamíts rám

Nem várom tőled, nem kérem én,
Hogy lángra gyúlj, rögtön hozzám bújj,
Bár álmaimban ez mindig így van.
Gondolj rám, gondolj rám kérlek,
És majd egyszer hívjál,
Gondolj rám, számíts rám,
És majd ha érzed, hogy nem jó egyedül,
És társra vársz, engem megtalálsz,
Ott leszek veled, csak nyújtsd a kezed,
Gondolj rám, gondolj rám kérlek,
És majd egyszer hívjál,
Gondolj rám, számíts rám.

Van egy kis zug lelkem mélyén,
Melyről semmit nem tud még a világ.
Ott őrzöm én a még ki nem mondott
Szelíd kedves szavak gyöngysorát.
Ám hirtelen szemed rámvillant
És megnyitotta lelkem ajtaját,
S a szép szavak mellett egy dallam
Zsong ma már, bárcsak te is hallanád.

Nem várom tőled, nem kérem én,
Hogy lángra gyúlj, rögtön hozzám bújj,
Bár álmaimban ez mindig így van.
Gondolj rám, gondolj rám kérlek,
És majd egyszer hívjál,
Gondolj rám, számíts rám.

 

Gyermekkori álmodás

Aranylabdát fújt a szél:
Ez a Napkorong volt régen,
Szállt a nagyvilág velem,
El is tűnt, utol nem érem.
Én még mindig kergetem
Ezt a gyermekkori álmot,
Sötétebb a napsugár,
És én mégis fényre várok!

Gyermekkori álmodás,
Amely mindig elkísér,
Gyermekkori álmodás,
Amit nem fúj el a szél.

Gyermekkori álmodás,
Amely sokszor fut elém,
Gyermekkori álmodás,
Amit nem feledek én

Én még mindig kergetem
Ezt a gyermekkori álmot,
Sötétebb a napsugár,
És én mégis fényre várok!

Régi, messze tűnt világ
A sok kedves arc a téren,
Soha el nem feledem,
Ami akkor volt oly régen.

 

Gyűrött kalapom

Gyűrött kalapom lóg a fogason,
pihen, jól végezte dolgát.
Verte eső, fújta a szél,
amíg várt rád.

Gyűrött kalapom lóg a fogason,
most már nyugdíjaztam, ráér.
Kell pihenés, kell nyugalom,
nagyon rég ráfér.

Míg csinos volt,
együtt jártunk fel hozzád.
Most, hogy már kiszolgált,
legyen szem előtt itt tovább,
gondolok majd rá. Mm-mm.

Gyűrött kalapom lóg a fogason,
pihen, jól végezte dolgát.
Kedves nekem, úgy szeretem
ezt a vén, gyűrött kalapom.
Kedves nekem, úgy szeretem
ezt a vén, gyűrött kalapom.

 

Ha véget ér a nyár

Sose bízz az álmaidban,
Sose hidd, hogy végtelen az út!
Örülj minden boldog percnek,
Elég ha a perc rá a tanúd.

Tied a tegnap, de mi lesz holnap,
Az eget kérdezd, mi vár még reád!
Rohan az élet, és úgy kell élned,
Hogy amit tettél, soha meg ne bánd.

Ne akarj a Napba nézni,
Ne akarj, mert elvakít a fény.
Barátkozz a gyertyalánggal,
Így maradsz majd tiszta és szerény.

Rohan az élet, és úgy kell élned,
Hogy amit megtettél,
Soha meg ne bánd,
Soha többé meg ne bánd!

Elnyíló virág, valahol oly egy a sorsunk
Elmúló világ, valahol magunkban hordunk,
Haldokló mező, minden más, ha véget ér a nyár...

Ne akarj te messze menni,
Ne akarj te mindig új hazát.
Ne keresd a halhatatlant,
Köszönd meg és becsüld meg a mát!

Rohan az élet, és úgy kell élned,
Hogy amit megtettél,
Soha meg ne bánd,
Soha többé meg ne bánd!

Elnyíló virág, valahol oly egy a sorsunk
Elmúló világ, valahol magunkban hordunk,
Haldokló mező, minden más, ha véget ér a nyár...
 

Haverom a tavasz

Virág, mennyi virág
Szines, gyönyörű a világ
Megyek, hívnak a dombok
Zöldek, mindenütt a lombok

Haverom a tavasz,
Bár egy kicsit ravasz,
Mégis amit ő nyújt,
Az a vigasz.

Haverom a tavasz,
Bár egy kicsit ravasz,
Mégis amit ő nyújt,
Az a vigasz.

Megyek, várnak én rám
Szeret, elmondta egy sétány
Futok, csókot akar
Tavasz, jó lombot takar

Haverom a tavasz,
Bár egy kicsit ravasz
Mégis amit ő nyújt
Az a vigasz.

Haverom a tavasz,
Bár egy kicsit ravasz
Mégis amit ő nyújt
Az a vigasz.

Alig várom,
Jöjjön végre,
Napfényt hoz,
A hideg télre,
Véget vet a magányomnak,
Szárnyat ölt e víg dalomnak.

Megyek, ó várnak én rám, várnak én ráám
Szeret, elmondta egy sétány
Futok, csókot akar
Tavasz, jó lombot takar

Haverom a tavasz,
Bár egy kicsit ravasz
Mégis amit ő nyújt
Az a vigasz.

 

Hazám

A kenyér hangját hallom én,
Az apám szavát vallom én.
Bárki vessen követ rám:
Ez itt az én hazám.

A mezők útját járom én,
A gyárak súlyát hordom én.
Bárki vessen követ rám:
Ez itt az én hazám.

Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.

Az utcák ívfény gyöngysorát,
A mezők szorgos illatát,
A jövő szabad, szép szavát
Jelented, ó, hazám.

Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.

A múltam bölcső-melegét,
A létem ezer fűszerét,
A vigaszt a száz kudarc után
Te nyújtod, ó, hazám.

Hitem a szerény büszkeség,
Békétlen, békés nemzedék,
Múlt, jelen, s jövő szól hozzám:
Ez itt az én hazám,
Ez itt az én hazám.

 

Hazamegyek

Nem vár baldachinas rózsaszín ágy.
Mégis szobám után elfog a vágy.
Mindent elfeledek,
fáradt perceimet,
estefelé hazamegyek.

Néha utazom én nagy a világ.
Minden oly idegen a fű a fák.
Csendben lépegetek,
mindent észreveszek,
és azután hazamegyek.

Nemrégen még te is szeretted azt amit én,
de aztán megbolondított már téged a fény.
Nem kell sok régi jó barát,
a régi kicsi ház,
most már fényes nagy utcán egyedül állsz.

Tőled végleg én elköszönök.
Várnak kis bánatok,kis örömök.
Mindent elfeledek,
fáradt perceimet,
s ha vége már hazamegyek.

 

Hé, John!

Hé, John!

Gombafej, benne gondolat
Uh, a Beatles őskorából ez maradt
Te is emlék vagy csupán

Lázadó, sokszor lázító
De ez pár nap óta sajnos, múlt idő
Mint az elmúlt éjszakák

Szabad lettél, földi béklyót nem kötsz már
Lelked egyre fel-felszáll
Repülsz, mint a madár
Végül Liverpool vár

Hé, John!

Bennem él minden dallamod
És a tiltott úton járok
Felragyogsz, Te a tiltott nemzedék

Bennem élsz, mindig bennem élsz
Bár a híres szép gitárod eltörött
De Te játszol rajta még

Szabad lettél, földi béklyót nem kötsz már
Lelked egyre fel-felszáll
Repülsz, mint a madár
Végül Liverpool vár

Hé, John!
 
 

Hé, te lány

Hé, te lány, vidékről jössz most tán
Kéglim van, ha kell, és mindig van ott hely
Hidd el, dől a lóvé, mert jó fej a góré
Nem kell semmi majré
Nálunk minden jó

Mi leszünk az otthonod
Ami kell, azt megkapod
Akkor lesz majd jó sorod
Ha mi leszünk az otthonod

Hé, te lány, a többit bízd majd rám
Ez a csaj már stop
Haverkám, ez már stop
Hidd, eldől a lóvé, mert jó fej a góré
Nem kell semmi majré
Nálunk minden jó

Mi leszünk az otthonod
Ami kell, azt megkapod
Akkor lesz majd jó sorod
Ha mi leszünk az otthonod

Mi leszünk az otthonod
 
 

Heute sieht alles anders aus...

Es war ein herrlicher Tag für dich und mich
mit einem schönen Schluss.
Denn schon vor Monaten war ich verliebt in dich,
doch kam es nie zum Kuss.
Heut sieht alles anders aus,
noch im Traum zu Haus bist du nah.
Wenn auch den ersten Kuss im Mondenschein
ausser ihm allein
keiner sah.
Der Mond kann viel erzählen.

Doch wenn ich ehrlich sein soll,
es wär auch heut
wahrscheinlich nichts passiert.
Doch da sagtest du, es sei doch Schade um die Zeit,
die man so leicht verliert.

Heut sieht alles anders aus...

Ja, aller Anfang ist schwer,
selbst der Beginn
vom lang ersehntem Glück.
Doch weil ich für alle Mal nun sicher bin,
hält nichts mehr mich zurück.

Heut sieht alles anders aus...
 
 

Hívlak én jóbarát

Ó, hányszor álmodtuk,
Hogy mi lesz még velünk?
Ó, jóban és rosszban
Már többé nem leszünk...
Hívlak én jóbarát,
Hívlak én jóbarát!

Miért nem jössz, hogy elmondd a tegnap bánatát?

Én érzem a súlyát,
Hogy végleg elmentél,
Még lelkem is könnyes,
Mit nem szárít a szél.

Hívlak én jóbarát,
Hívlak én jóbarát!

Miért nem jössz, hogy elmondd a tegnap bánatát?
Miért nem jössz, hogy érezd a rétek illatát?
Miért nem jössz, hogy érezd, nem haragszom rád?

Hívlak én jóbarát,
Hívlak én jóbarát!

Jöjj vissza, úgy hívlak én jóbarát!
 
 

Hogyha én lennék a fény

Hogyha én lennék a fény a bánatok útján,
Mindig felvillantanék egy kicsi reményt.
Mindig arra indulnék, ahol épp várnak,
Mindig megvigasztalnám a sok szegényt.

Hogyha én lennék a fény a sötétség mellett,
Mindig megmutatnám azt, hogy merre az út.
Mindig világítanék, hogy mindenki lásson!
Mindig felvidítanám a szomorút.

Kérdezem a napsugártól,
Mért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az éjszakától,
De válasz nélkül maradok én.

Hogyha én lennék a fény, csak délelőtt volna,
Mindig elmulasztanám a többi időt.
Hogyha én lennék a fény, a sok virág nyílna,
Lassan elfeledtetném, hogy mi volt azelőtt.

Kérdezem a napsugártól,
Mért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az éjszakától,
De válasz nélkül maradok én.

Hogyha én lennék a fény, csak délelőtt volna,
Mindig elmulasztanám a többi időt.
Hogyha én lennék a fény, a sok virág nyílna,
Lassan elfeledtetném, hogy mi volt azelőtt.

Kérdezem a kék hegyektől,
Mért nem lehetek én a fény?
Kérdezem a tengerektől,
De válasz nélkül maradok én.

Kérdezem a messzeségtől,
Mért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az emberektől,
De válasz nélkül maradok én.
 
Nem hittem, hogy jöhet még ilyen is
Nem hittem, hogy lehet még nekem is
Elszökött idő visszaköltözött
Köszönöm neked, mindent köszönök
 
 

Hogyha hozzád érhetek

Nem hittem, hogy igaz még hetekig
Most már tudom, mért vagyok itt
Megfogni kezed két mondat között
Köszönöm neked, mindent köszönök

Hogyha hozzád érhetek, mindent újra élhetek
Mindent, ami szép volt, ó de szép
Elfelejtett álmokat, harmatízű csókokat
Rég elvesztett érzések tüzét

Tudom, hogy majd elhagysz, már ma tudom
Fájni fog a búcsú, nem tagadom
Amit addig adsz, a soknál sokkal több
Köszönöm neked, mindent köszönök

Hogyha hozzád érhetek, mindent újra élhetek
Mindent, ami szép volt, ó de szép
Elfelejtett álmokat, harmatízű csókokat
Rég elvesztett érzések tüzét

Hogyha hozzád érhetek, mindent újra élhetek
Mindent, ami szép volt, ó de szép
Elfelejtett álmokat, harmatízű csókokat
Rég elvesztett érzések tüzét
 
 

Holnap is

Hiába mondtam te vagy mindenem
Hiába esküdtem csak rád
Hiába minden mégis véget ért
A szerelem nem tartott soká.

Holnap majd újra nap jön s megyünk a magunk útján
Még holnap is járnak majd az emberek az utcán
Mindig várj valamit, ami majd felvidít
És az élet csakis így lesz szép!

Ne mondd, hogy céltalan így nélülem
Ne mondd, hogy így semmi se vár
Van úgy, hogy nem sikerül egy napunk
És hogyha fáj ne gondoljunk rá!

Holnap majd újra nap lesz s megyünk a magunk útján
Még holnap is járnak majd az emberek az utcán
Mindig várj valamit, ami majd felvidít
És a holnap csakis így lesz szép!
 
 

Hosszu még az út

Ha fáj, egy furcsán ejtett szó,
Ne bánd és gondolj arra,
Olyan hosszú még az út.

Ha sírsz, s ha olykor bánat ér,
Ne félj, és gondolj arra,
Olyan hosszú még az út.

A rossz perc úgyis elszáll,
Az újabb jót ígér,
Száz mondat mélyén halld meg,
A szót mely elkísér.

A dal, mely több mint vallomás,
Szívemből szól a hangja,
Olyan hosszú még az út.
 
 

Hozd vissza a napfényt

Mért is hagyott el a kedvesem?
Hisz ő sem tudhat élni nélkülem.
Vándor, országutak vándora,
Kérlek, menj utánna bárhova.
Hozd el őt, újra őt énnekem.

Nem lesz nyugodt álmom így sose,
Békét nem találok nélküle.
Vándor, országutak vándora,
Kérlek, menj utánna bárhova.
Hozd el őt, újra őt, hogy itt legyeeen!

Kórussal:
Hozd vissza a napfényt,
hozd vissza a napfényt,
hozd vissza a napfényt!
Hogy éljünk újra,
Éljünk mindig boldogan.

Mért nem lehet újra énvelem?
Már a csillagoktól kérdezem.
Vándor, országutak vándora,
Kérlek menj utánna bárhova.
Hozd nekem, ó hozd nekem vissza már!

Nem lesz nyugodt álmom igy sose....-től
...éljünk mindig boldogan....ig

Kórus: Vándor a napfényt hozd vissza..../többször/
hozd vissza mááár!

Mért is hagyott el a kedvesem.......-től
Hozd vissza a napfényt,
hogy éljünk mindig boldogan!
Hozd vissza a napfényt (sokszor a kórussal)
 
 

Hozzám tartozol

Hozzám tartozol, ahogyan jó a rosszhoz
Hozzám tartozol, ahogyan fény az árnyhoz
Köszönöm, hogy eljöttél, igen
Mindig ezt vártam
És a jót, minden jót
Megtaláltam

Hozzám tartozol, ahogyan én Tehozzád
Hozzám tartozol, együtt van bennünk jóság
Köszönöm, hogy eljöttél, igen
Mindig ezt vártam
És a jót, minden jót
Megtaláltam

Te vagy aki egyszer
Te vagy aki sokszor
Te vagy aki mindig
Te vagy aki ....

Hozzám tartozol, ahogyan hang a szóhoz
Hozzám tartozol, ahogyan tél a hóhoz
Köszönöm, hogy eljöttél, igen
Mindig ezt vártam
És a jót, minden jót
Megtaláltam

Te vagy aki egyszer
Te vagy aki sokszor
Te vagy aki mindig
Te vagy aki ....

Hozzám tartozol, ahogyan hang a szóhoz
Hozzám tartozol, ahogyan tél a hóhoz
Köszönöm, hogy eljöttél, igen
Mindig ezt vártam
És a jót, minden jót
Megtaláltam
Köszönöm, hogy eljöttél, igen
Mindig ezt vártam
És a jót, minden jót
Megtaláltam
És a jót, minden jót
Megtaláltam
És a jót, minden jót
Megtaláltam
 
 

Hull az elsárgult levél

Fúj a szél és én csak ballagok,
Körülöttem néma csillagok,
Meg sem kérdi tőlem senki sem:
Merre mentél kedvesem?
Esik eső és én ballagok,
Néhány elmúlt percre gondolok,
Kérdezem a tűnő felleget:
Otthonod most hol lehet?

Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, s mellettem

Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.

Sáros úton egyre lépkedek,
Körülöttem boldog emberek,
Elmesélni nékik nem tudom,
Milyen nagy a bánatom.

Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, és egyre

Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.

Hull az elsárgult levél,
Mondd, a holnap mit ígér?
Mondd, hogy mi lesz most velünk,
Mondd, így meddig élhetünk?

Fúj a szél és én csak ballagok,
Nem tudom, hogy éppen hol vagyok.
Rád találni vágyom szüntelen,
Merre mentél kedvesem?

Merre mentél kedvesem?
 
 

Hullanak a csillagok

Lepkét kergetett, két kis rossz gyerek,
arcukat a szél pirosra fújta.
El sem képzeled, hányszor kértelek,
szaladjunk a réten együtt újra.
Jött egy furcsa nap, jött egy pillanat,
tőled tudtam meg, hogy felnőtt lettem.
Évek múltak el, itt voltál közel,
érintésed boldoggá tett engem.

Hullanak, a csillagok ősszel, hullnak a nyári idők,
rágondol néha az ember, hogy is volt azelőtt.
Hullanak, a csillagok ősszel, hullnak a nyári idők,
Sápadnak a régi emlékek, már alig hihető.

Legszebb perceink, emlékére hint,
az esti szellő porszemekből ruhát.
Észrevétlenül, ismeretlenül,
egymás mellet megyünk most már tovább.

Hullanak, a csillagok ősszel, hullnak a nyári idők,
rágondol néha az ember, hogy is volt azelőtt.
Hullanak, a csillagok ősszel, hullnak a nyári idők,
Sápadnak a régi emlékek, már alig hihető.