N - P

Nálad meddig tart ez a szerelem

Nálad meddig tart ez a szerelem?
Felelj erre, kérlek, most nekem!
Mikor, hol kezdődött, tudod-e,
Hol a vége és a kezdete?

Egyszer két ember csak összenézett,
És azzal nem ért még véget,
Így kezdődött, s jött a folytatás.

Forró nyár volt, és az arcunk égett,
És a tűz még most is éget.
Nálad meddig tart a lángolás?

Nálad meddig tart ez a szerelem?
Én a választ egyre keresem.
Hogyha úgy érzed, hogy vége már,
Csak egy szót, egy szót mondjál!

Nálad meddig tart ez a szerelem?
Mindegy most, csak addig szép legyen!
Soha nem lesz vége, most úgy érzem,
és el is hiszem.

Nálad meddig tart ez a szerelem?
Én a választ egyre keresem.
Hogyha úgy érzed, hogy vége már,
Csak egy szót, egy szót mondjál!

Nálam addig tart ez a szerelem,
Amíg itt vagy énvelem,
itt vagy énvelem,
itt vagy énvelem.

 

Napsugár

Napsugár, napsugár, napsugár...
Rég várt napsugár,
Rég várt napsugár,
Te vagy énnekem a fény!
Rég várt napsugár,
Rég várt napsugár,
Mindig így maradj enyém!

Mint egy új remény,
Nem volt szép regény,
Szeress mindig ugyanígy!
Térdet hajt a csend,
Vágyunk megjelent,
Lehet bárki ránk irigy!

Rég várt napsugár,
Rég várt napsugár,
Túl a szavak tengerén,
Rég várt napsugár,
Rég várt napsugár,
Ne törd szét e szót: remény!

(próza:)
Látod, újra hajnalodik,
S a hegyek mögül feljön az ezerszárnyú fény!

Rég várt napsugár,
Rég várt napsugár,
Téged álmodtalak én,
Téged álmodtalak én!

 

Ne kérd

Ne kérd, hogy kevésbé vágyógyjam még,
Szeressük kevésbé egymást
Ne kérd, hogy csituljon a szenvedély,
S hogy egyszer kigyuljon ez a láng.                

Kivánd a folyóból ne víz legyen,
Kivánd a madártól, ne repülj,
Kivánd, hogy egész új földünk legyen,
De engem ezentúl ne kerülj.

 

Ne menj még

A szó, a hang, a dal, a föld, a víz, az ég, a fény s az árny Te vagy!
Úgy kérlek maradj még!
Az év, a nap, a perc, a közel s a messzeség, a rossz s a jó Te vagy!
Hát kérlek maradj még!

Ne menj még! Ne menj még! Ne menj még! Óh maradj még!
Nincs kiút! Nincs több út!
Kérlek várj!

Ne menj még! Ne menj még! Ne menj még! Óh maradj még!
Maradj még! mh. Maradj még!
Egy percet várj!

A múlt, jelen, jövő, a most, a majd, a rég, a tűz, s a jég Te vagy!
Úgy kérlek maradj még!

Az élet és a halál, a kezdet és a vég.
A cél s az út Te vagy!
Hát kérlek maradj még!

Ne menj még! Ne menj még! Ne menj még! Óh maradj még!
Nincs kiút! Nincs több út!
Kérlek várj!

Ne menj még! Óh ne menj még!
Ne menj még! Óh maradj még!
Nincs kiút! Nincs több út! Kérlek várj!
Úgy kérlek! Úgy kérlek! kérlek!Várj egy kicsit! Várj!

Ne menj még! Ne menj még! Kérlek ne menj még!
Ne menj még! Ne menj még! Óh maradj még!

Nincs kiút! Nincs kiút! Nincs több út! Kérlek várj!
Úgy kérlek! Úgy kérlek! Kérlek, kérlek várj!

Ne menj még! Ne menj még! Ne menj még! Óh maradj még!
Nincs kiút.....

 

Ne nézz így rám

A csend most nagyon fáj, hirtelen.
Ne félj csak mondd,
Hogy köztünk sosem volt szerelem.
Búcsúra vársz, én nem búcsúztam még.
A szép szakítást ne éntőlem kérd!
Csak rajtad áll, hogy szólj, ha meguntál,
Kell a szó!
Csak rajtad áll, s ha mégis maradnál,
Az a jó.

Van úgy, hogy bánt nagyon
egy-egy mondatom,
Nézd el mégis száz hibám!
Nem kell a sok beszéd,
Mert egy csók elég,
Ne bá-há-há-há-há-hánd!
Ne nézz így rám,
A csend most nagyon fáj,
Kell a szó!
Ne nézz így rám,
csak szólj hogy maradnál
Az a jó.

Van úgy, hogy bánt nagyon
egy-egy mondatom,
Nézd el mégis száz hibám!
Nem kell a sok beszéd,
Mert egy csók elég
Ne bá-há-há-há-há-hánd!
Ne nézz így rám,
A csend most nagyon fáj
Kell a szó!
Ne nézz így rám,
csak szólj hogy maradnál,
Az a jó.
S ha végleg maradnál
Az volna jó.

 

Néger zongorista

Sakk tábla lett a világ
fehér s a néger lép.
Keserű harc jut miránk
fehér a nyertes rég.

Ha zongorázom s,
a fehér mister néz
vágyam a csekk, csekk, csekk,
mert minden a pénz.

Fekete táblán szavak
négernek nincsen már.
Zenére húzd meg magad
fiad kenyérre vár.

Ha zongorázol s,
a fehér mister néz
vágyad a csekk, csekk, csekk,
mert minden a pénz.

Fekete bőr, fekete kenyér
az egész tábla fekete-fehér.
A véred forr, s bárhogy is fáj
nem lehetsz mister csak mixer tán.

Sakk tábla lett világ
fehér, s a néger lép.
Keserű harc jut miránk
fehér a nyertes rég.

Övé a dollár, övé a jobbik rész.
Vágyam a csekk, csekk, csekk,
mert minden a pénz.
Vágyam a csekk, csekk, csekk,
mert minden a pénz.
Vágyam a csekk, csekk,csekk,
miért minden a pénz?!

 

Nekem ez így jo

Ne is goldolj arra, hogy töled elmegyek,
ne is goldolj te soha-soha arra, hogy hozzád rossz leszek,
nekem ez igy jó
- ez igy jó
nekem ez igy jó
- ez igy jó
nekem ez igy jó
- ez igy jó
nekem ez igy jó
- ez igy jó
akkor válj el tölem, ha tüzet fog a szilveszteri hó.


Ne is goldolj arra, hogy tölem elmehetsz,
ne is goldolj te soha-soha arra, hogy hozzám rossz lehetsz,
nekem ez igy jó
- ez igy jó
nekem ez igy jó
- ez igy jó
nekem ez igy jó
- ez igy jó
nekem ez igy jó
- ez igy jó
akkor válj el tölem, ha tüzet fog a szilveszteri hó.

Széttépem a képed és elfeledlek én,
azt mondom, hogy nem ismerlek téged és nem voltál enyém
nekem ez igy jó
- ez igy jó
nekem ez igy jó
- ez igy jó
nekem ez igy jó
- ez igy jó
nekem ez igy jó
- ez igy jó
akkor válj el tölem, ha tüzet fog a szilveszteri hó.

nekem ez igy jó
nekem ez igy jó
nekem ez igy jó
nekem ez igy jó

Széttépem a képed és elfeledlek én,
azt mondom, hogy nem ismerlek téged és nem voltál enyém
nekem ez igy jó
- ez igy jó
nekem ez igy jó
- ez igy jó
nekem ez igy jó
- ez igy jó
nekem ez igy jó
- ez igy jó
akkor válj el tölem, ha tüzet fog a szilveszteri hó.

 

Nem érdekel

Egy éjszakán kószáltam egymagam,
s a város álomba borult.
Egyszer csak megláttam egy leányt,
oly szép volt, hogy a szívem elszorult.
Éreztem, hogy ez lesz az a lány,
kire oly régen várok én.
Rámnézett és szemeiben
megcsillant, ó, a fény. Hej!

Nem érdekel, nem érdekel,
nem érdekel senki más, há!
Nem érdekel, nem érdekel,
nem érdekel senki más!

Sok éjszakát eltöltöttem vele,
és jöttek boldog nappalok.
Úgy érzem, hogy nagyon szeretem,
és egyre boldogabb vagyok.
Minden perc és minden pillanat,
ez mind-mind ajándék nekem.
Oly jó dolog, ha arra gondolok,
hogy ő az én kedvesem.

Nem érdekel, nem érdekel,
nem érdekel senki más, mm!
Nem érdekel, nem érdekel,
nem érdekel senki más!

Milyen szép ez az élet,
a világ csupa fény,
mióta oly boldog vagyok én!

Nem érdekel, (nem érdekel)
nem érdekel, nem érdekel senki más, (senki más)
Nem érdekel, (nem érdekel)
nem érdekel, nem érdekel senki más. (senki más)

Ná-nánáná-ná, ná-nánáná-ná,
ná-nánáná, ná-ná-ná. Hej!
Nem érdekel, nem érdekel, nem érdekel
senki, nem érdekel senki más!

 

Nem mondhatom el

Nem mondhatom el senkinek, hogy merre járok,
hogy sírva hol bolyongok én éjfél után.
Nem mondhatom el, félek kinevetnek érte,
úgy tudják átmulatom én az éjszakát.

A hírem, hogy ez a bohém nem tud szeretni,
A pezsgő folyik, mint a víz az asztalán.
Ki hinné, hogy ez a bolond titokban minden éjszakán
Órákig néz egy kis ablakot, mert néha téged ott elsuhanni lát.

Nem mondhatom el senkinek, hogy merre járok
Hogy sírva hol bolyongok én éjfél után
Nem mondhatom el, félek, kinevetnek érte
Higgyék, hogy átmulatom én az éjszakát
 

 

Nem szégyen

mindig csak előre nézni
és közben csapdába lépni
tévúton haladni
nem szégyen

kis kölcsönt dadogva kérni
sorsodtól nagynéha félni
másoktól tanulni
nem szégyen

álmodni minden éjjel
ébredni könnyű szívvel
az lenne, csak az lenne jó

jó kedvvel vígan élni
bánattal nem törődni
az lenne, az lenne jóóó

zöld réten
virágot szedni
és a féltett kedvesnek adni
egy embert szeretni
nem szégyen

elcsukló hangon, de félve
harcolni a dal fegyverével
és mindig remélni
nem szégyen

álmodni minden éjjel
ébredni könnyű szívvel
az lenne, csak az lenne jó

jó kedvvel vígan élni
bánattal nem törődni
az lenne, az lenne jó

jó kedvvel vígan élni
bánattal nem törődni
az lenne, az lenne jó
 
 

Nem tudják

Még jól tudom, hogy milyen volt,
mi mindent bepótolt,
De nem mondom el, nem mondom soha,
milyen volt ha hozzám hajolt.
Még emlékszem a szavára,
és egy-két vitára,
de nem mondom el, nem mondom soha,
hogy siettem valahova.

Nem tudják, hogy milyen öröm volt, ha hozzám belépett,
nem tudják, hogy milyen öröm volt, ha nálam elégett.

Én jól tudom, hogy milyen volt,
ki mindent bepótolt,
De nem mondom el, nem mondom soha,
milyen volt ha hozzám hajolt.

Nem tudják, hogy milyen öröm volt, ha hozzám belépett,
nem tudják, hogy milyen öröm volt, ha nálam elégett.

Én jól tudom, hogy milyen volt,
ki mindent bepótolt,
De nem mondom el, nem mondom soha,
milyen volt ha hozzám,
milyen volt ha hozzám
milyen volt ha hozzám hajolt.
 
 

Nyári rajz

Hogy mit láttam, elmondhatom
De jobb lesz majd, ha lerajzolom
Megláthatod te is velem
Csak nézd, csak nézd a jobb kezem

Ez itt a ház
Ez itt a tó
Ez itt az út
Felénk futó

Ez itt akác
Ez itt levél
Ez itt a nap
Ez itt a hév

Ez borjú itt
Lógó fülű
Hasát veri
A nyári fű

Ez itt virág
Ezer-ezer
Ez a sötét
Gyalogszeder

Ez itt a szél
A repülés
Az álmodás
Az ébredés

Ez itt gyümölcs
Ez itt madár
Ez itt az ég
Az itt a nyár
 

 

Nyújtsd a két kezedet

Majd télen ezt előveszem
Ha hull a hó, nézegetem
Nézegetem, ha hull a hó
Ez volt a ház, ez volt a tó
 
Minden nap öröm nap
Táncolnak a fák
Nézz csak az égre fel
Minden ünnepel
Ha a szív ad és kap
Egy kis boldogság
Oly könnyen rád talál
Ez csak rajtad áll

Nyújtsd a kezedet
Kell egy kis szeretet
És a szív szabad lesz mind a madár
Aranypor hull köréd
Felragyog a sötét
Ahol még sosem fénylett napsugár
Milyen szép a világ
Mennyi szín mennyi vágy
Ez a föld olyan mint egy nagy család
Csak egy kis szeretet nyújtsd a két kezedet
Jöjj velünk vár reánk sok jó barát

Nyújtsd a kezedet
Kell egy kis szeretet
És a szív szabad lesz mind a madár
Aranypor hull köréd
Felragyog a sötét
Ahol még sosem fénylett napsugár
Milyen szép a világ
Mennyi szín mennyi vágy
Ez a föld olyan mint egy nagy család
Csak egy kis szeretet nyújtsd a két kezedet
Jöjj velünk vár reánk sok jó barát
Kell egy kis szeretet
 
 

Ő

Ő szívembe lopta halk szavát,
Ha látom kedves mosolyát,
Úgy érzem, táncol a világ,
S minden oly szép,
Ő egy újabb álom tükre tán,
A bánat borús hajnalán,
Amikor gondok törnek rám,
S köröttem minden oly sötét.

Ő jelenti mindazt, ami jó,
Miatta születik a szó,
Örökös boldogság,
Hogy itt van énvelem,
Ő a dal, mit suttognak a fák,
A csend, a meghitt éjszakák,
Számomra több, mint a világ,
A mindenem.

Ő, ki mindig olyan boldog és vidám,
Nekem is ad majd jókedvet talán,
Hisz el nem hagyom én
Őt soha már,
Ő csak velem élvezi az életet,
Valóra válik majd a képzelet.
Bárhol is legyen,
Szívem rátalál.

Ő a fény a dombok oldalán,
Az élet legszebb titka tán,
Az erős, kézzel írott szó
A pont után,
Ő szívembe lopta mosolyát,
S én lesem, várom a szavát,
Nélküle üres a jövő,
Számomra nincsen más, csak Ő.



Ő meg én


Úgy éltem én, mint ahogy él bárki más
Nem tudtam azt, vár-e még új állomás
Elhűlt szavak kertjében szál jégvirág
Ez voltam én, nem vártam már nagy csodát

Ő meg én, csak véletlen vagyunk
Ő meg én, már összetartozunk
Ő meg én, csak együtt élhetünk
Ő meg én, csak együtt létezünk

Úgy élek én, mint ahogy senki más
Most már tudom, itt van a végállomás
Új nap hevén olvadt el egy jégvirág
A sors közbeszólt, megváltozott a világ

Ő meg én, csak véletlen vagyunk
Ő meg én, már összetartozunk
Ő meg én, csak együtt élhetünk
Ő meg én, csak együtt létezünk

Ő meg én, csak véletlen vagyunk
Ő meg én, már összetartozunk
Ő meg én, csak együtt élhetünk
Ő meg én, csak együtt létezünk

 
 

Olyan jó lenne tudni

Én nem tudom, hogy milyen végtelen az az út,
ami vár még énreám.
Nem tudom, hogy meddig tarthat még a sötét,
s az éjszakák.
Én várom azt az időt, oh, hogy felkel a Nap,
és a hajnal fénye jön.
Várom azt a napot, oh, hogy eljön a perc,
és rám köszön.

Olyan jó lenne tudni végre azt, hogy van remény.
Olyan jó lenne tudni azt, hogy miért is élek én.

Én gondolatban arra járok, ahol az út
mindig érzi léptedet.
Gondolatban rád találok, és ez a dal
jelzi jöttödet.

Oh én várom azt az időt, oh, hogy felkel a Nap,
és a hajnal fénye jön.
Várom azt a napot, oh, hogy eljön a perc,
és rám köszön.

Olyan jó lenne tudni végre azt, hogy van remény.
Olyan jó lenne tudni azt, hogy miért is élek én.
 

 

Orient Express

Én megláttam őt, a Notre Dame előtt,
és Párizs szebb lett, szebb, mint azelőtt.
Csak megláttam én, de már úgy hatott rám,
a haján a fény, mint halvány szivárvány.
Oly gyönyörű volt az a rövid idő,
és rádöbbentem, ő az igazi, ő.
De elbúcsúztam, mert utam véget ért,
néztem két szemét, még annyi jót ígért.

És végre elhozta őt az Orient Express,
igen, elhozta őt, újra csodás lesz,
ha újra enyém lesz, akit kívántam,
és újra velem lesz, akit úgy vártam.
És végre elhozta őt az Orient Express,
igen, elhozta őt, újra csodás lesz,
ha újra enyém lesz, akit kívántam,
és újra velem lesz, kit úgy vártam.

Még nem is tudom, hogyan lesz majd tovább,
csak pár napig tart, vagy egy életen át?
Ó, de nem érdekel most engem semmi más,
itt van énvelem, ez több, mint vallomás.

És végre elhozta őt az Orient Express,...
...és újra velem lesz, akit úgy vártam.

Hát végre elhozta őt az Orient Express,
igen, elhozta őt, újra csodás lesz,
ha újra enyém lesz, akit kívántam,
és újra velem lesz, akit úgy vártam.
Hát végre elhozta őt az Orient Express,
Igen, igen, igen, elhozta őt az Orient Express,
ha újra enyém lesz, akit kívántam,
és újra velem lesz, akit úgy vártam.
Hát végre elhozta őt az Orient Express,...
 
 

Öröm az iskolában

Micsoda srác voltam,
A sulit úgy untam,
Matek ellen én sok gyógyszert kóstoltam.
De sokat vicceltem,
Másokat hecceltem,
Minden délelőtt a tíz perc szünetben.

A tíz perc szünet volt az életem,
Oly boldog voltam akkor, Istenem,
Öröm az iskolában,
Az a kis csengetés,
Ilyenkor végre nem zavar tanár.
Öröm az iskolában az a kis csengetés,
Elmúlt egy óra, végre vége már,
végre vége már.

Micsoda srác voltam,
Órákon rajzoltam,
A nagy "Ő" nevét a padba karcoltam.
Lányokat kergettem,
Bulikat szerveztem,
Minden pénteken egy intőt szereztem.

A tíz perc szünet volt az életem,
Oly boldog voltam akkor, Istenem,
Öröm az iskolában,
Az a kis csengetés,
Ilyenkor végre nem zavar tanár.
Öröm az iskolában az a kis csengetés,
Elmúlt egy óra, végre vége már,
végre vége már.
 
 

Ott állsz az út végen

Hosszú-hosszú évek
emléke összefűz veled,
mennyi-mennyi mindent
köszönni tartozom neked.

Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén.

Mindent megbocsájtasz
és mindig jót akarsz nekem,
hogyha néha bántlak,
akkor is jó vagy velem.

És boldog vagyok, hogy veled élhetek,
és örülök nagyon neked.
Minden elmúlik: a bánat, az öröm,
s hogy te mégis maradsz, köszönöm.

Hosszú-hosszú évek
emléke összefűz veled,
mennyi-mennyi mindent
köszönni tartozom neked.

Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén.

Próza:
Nagyszerű vagy,
csak te vagy ilyen,
köszönöm neked azt,
azt hogy ilyen vagy velem.

Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén.
 
 

Otthon zöld fűven

Szülővárosom olyan szép,
mint búcsú napján akkor rég.
Hát visszajöttem,
átölelt apám és anyám.

Ó, de jó most újra megpihennem,
szép napokra emlékeznem,
de jó, de jó az otthon zöld füvén!

A gyermekkor régen elszállt,
de most érzem, újra itt jár,
újra él a múlt az otthon zöld füvén.

A vén völgy rámborul,
sok-sok virág összesimul,
mesél a régi kert,
hol annyi álmot szőttem.

Ó, de jó most újra megpihennem,
szép napokra emlékeznem,
de jó, de jó az otthon zöld füvén.

Próza:
És ekkor hirtelen felriadtam,
felébresztett a nagyvárosi zaj.
Körülnéztem, négy szürke fal meredt rám.
Rá kellett döbbennem,
hogy az egész csak egy édes álom volt.
A szívem mélyén azóta is ott cseng halkan,
mit még anyám dúdolt valamikor régen,
egy régi dalban, hogy olyan jó, olyan jó
az otthon zöld füvén.

De a szívemben ott cseng halkan
egy régi-régi dallam,
hogy jó, de jó az otthon zöld füvén.
 
 

Otthonom a nagyvilág

Apám a kéklő ég,
anyám a tavaszi rét,
testvéreim a rügyező fák.

Otthonom a nagyvilág,
ágyam gyakran a föld,
takaróm az esti szellő,
kedvesem a lusta völgy.
Csillagfénnyel fekszem én,
madárdallal ébredek,
forrásvízben megmosakszom,
csavargók útján lassan lépkedek.

De hogyha egyszer véget ér a nyár,
eljön a szomorú ősz, s a tél,
és az utam is véget ér,
de addig csak fújja az arcom a szél!

Otthonom a nagyvilág,...
...kedvesem a lusta völgy.

De hogyha egyszer véget ér a nyár,...
...de addig csak fújja az arcom a szél!

Ágyam gyakran a föld,
kedvesem a sok virág,
takaróm az esti szellő,
otthonom a nagyvilág.
Takaróm a magas ég,
otthonom a nagyvilág.


Pest felé szökik a nyár


Pest felé szökik a nyár,
Vén Budát elhagyta már
Állunk a hídon, cigarettámat szívom
Hajt a szél Buda felől,
Jöjj, siess az ősz elől,
Szíved én most emlékezni hívom,
Pest felől futott a nyár,
Vén Budát elérte már,
Szemben a Várral,
Felém jöttél a nyárral.
Ifjú arc, öreg falak,
Ez a kép, bennem maradt,
Az a perc örökké elkísér.
Mondd, mért, bujkál könny most a szemeden
Lásd, nem múlott el ez a szerelem
Az ősznek felettünk nincs hatalma,
Jöjj, hisz akarom, rajta, rajta!
Jöjj! Ez a csók az enyém, köszönöm.
Pest felé szökik a nyár,
Majd velünk hazatalál.
Járunk a hídon
Cigarettámat szívom.
Hajt a szél Buda felől,
És a rút hideg elől,
Gyere még közelebb énhozzám.

 

Piroslámpás ház

Van pár emlék, arca fakul, a régi szép idők
Voltak utcák, ahol sétált sok-sok magányos nő

Mostanában ha arra jársz, ne is keresd
Egyet sem találsz, nincsen már sehol sem
Piroslámpás ház

Mostanában ha arra jársz, ne is keresd
Egyet sem találsz, nincsen már sehol sem
Piroslámpás ház

Micsoda ház, ház, ház!
Micsoda ház, ház, ház!
Micsoda ház!

Szőke leány, pesti leány nyugatra indult el
Azt hitte ő, vár ott reá nagyszerű parti, hej

De elmúlt hamar az első láz
Egy maradt csak: kényszerű máz – kiköpült tövében

De elmúlt hamar az első láz
Egy maradt csak: kényszerű máz – kiköpült tövében

Micsoda ház, ház, ház!
Micsoda ház, ház, ház!
Micsoda ház!

Micsoda ház, ház, ház!
Micsoda ház, ház, ház!
Micsoda ház!