R - T

Rádtört a féltékenység

Rádtört a féltékenység,
Úgy, mintha kapós lennék és jó fej
Érzésed néma vád, aggódás jön néha rád
Úgy kell, úgy kell

Én otthon alszom, mint a tej
Bizalmad mégis ritka jel,
Hidd el csak téged várlak, szívemben úgy sincs másnak hely
Hidd el, hidd el

Szem előtt legyek óraszám, ugye szeretnéd
Hol egy pince, hogy mélyre zárj
Mert aki szeret félt
Mert aki szeret félt

Miért kell, hogy szemrehányón élj
Lennék csak én a vádló fél
De mégsem kell a vád, nem gyanakodnék én te rád
Ne félj, ne félj, ne félj

Szem előtt legyek óraszám, ugye szeretnéd
Hol egy pince, hogy mélyre zárj
Mert aki szeret félt
Mert aki szeret félt

Miért kell, hogy szemrehányón élj
Lennék csak én a vádló fél
De mégsem kell a vád, nem gyanakodnék én te rád
Ne félj, ne félj, ne félj, mm ne félj, ne félj

 

Régi nota

Fekszem ágyamon,
Zárva ablakom, csend van,
Lustán ébredek,
Aztán felkelek lassan.

Arra gondolok, hogy a réten,
Gyalogolni volna szép!
Megfogadtam százszor,
De miért?

Nyári délután néha tétován állok,
Mert a fák alatt játszó srácokat látom.
Arra gondolok, hogy a labdát
Tudnám én is rúgni még,
Megfogadtam ezt is, de miért?

Régi nóta, az,
Hogy megváltozom végre,
Régi nóta, már évek óta enyém!
Régi nóta, az,
Hogy megváltozom végre,
Régi nóta, már évek óta fújom én!

Nyári délután néha tétován állok,
Mert a fák alatt játszó srácokat látom.
Arra gondolok, hogy a labdát
Tudnám én is rúgni még,
Megfogadtam ezt is, de nem elég!

Füstös diszkóklub, ahol bámulok némán,
Nem is táncolok, zenét hallgatok árván.
Arra gondolok, hogy majd holnap újrakezdem életem,
Megjöhetne végre az eszem!

Régi nóta, az,
Hogy megváltozom végre,
Régi nóta, már évek óta enyém!
Régi nóta, az,
Hogy megváltozom végre,
Régi nóta, már évek óta fújom én!
 

Régi ut

Egy, két, há négy !

Ma minden rumli összejött,
És azt hiszem hogy megőrülök,
De odakint, az eső zuhog,
De mégis, mégis elindulok
Az emlékeim ösvényein
Találok, talán egy kis megnyugvást.
Némi megnyugvást!

A vén Tabánban születtem,
A Krisztina körút a mindenem.
A gyermekkort itt éltem át,
És itt kerültem az iskolát.
Az emlékeim ösvényein
Találok, talán egy kis megnyugvást.
Percnyi megnyugvást!

Régi úúút, régi út
Hogyha végigjárom, újra élem úgy.
Minden házát, kertjét, oly jól ismerem,
Ááá-ámm, Ez az életem!

A galléromat feltűröm,
Az esőt az arcomon eltűröm.
A sok jó barátra gondolok,
De sajnos a legtöbb elhagyott.
Az emlékeim ösvényein,
Találkozom csak néha, néha már.
Ez is messze jár!

Az eső közben tovább áll,
Én ott állok egy kocsmánál.
Célhoz értem, betérek
És egy felest kikérek.
Az emlékeim ösvényein,
Naponta én a múltat kergetem.
Ez maradt, nekem!

Régi úúút, régi út
Hogyha végigjárom, újra élem úgy.
Minden házát, kertjét, oly jól ismerem,
Ááá-ámm, Ez az életem!

A galléromat feltűröm,
Az esőt az arcomon eltűröm.
A sok jó barátra gondolok,
De sajnos a legtöbb elhagyott.
Az emlékeim ösvényein,
Találkozom csak néha, néha már.
Ez is messze jár!

Az eső közben tovább áll,
Én ott állok egy kocsmánál.
Célhoz értem, betérek
És egy felest kikérek.
Az emlékeim ösvényein,
Naponta én a múltat kergetem.
Ez maradt, nekem!

Régi úúút, régi út
Hogyha végigjárom, újra élem úgy.
Minden házát, kertjét, oly jól ismerem,
Ááá-ámm, Ez az életem!

Régi úúút, régi út
Hogyha végigjárom, újra élem úgy.
Minden házát, kertjét, oly jól ismerem,
Ááá-ámm, Ez az életem! Ez az életem!

Régi úúút, régi út
Hogyha végigjárom, újra élem úgy.
Minden házát, kertjét, oly jól ismerem,
Ááá-ámm, Ez az életem!

 

Rejtély

Rejtély, ez a szív egy nagy titok.
Talányos rejtély,
Néha furcsán izgatott, és fellobog,
De fáj is.
Tudom, ez banális,
Mégis el kell mondanom,
Mert nyugtalanít nagyon.

Meg nem fejtett rejtély.
Hogyan történt, nem tudom.
Bilincsbe vertél,
Nincs azóta éjjelem, se nappalom!
De egyszer,
Te is érzed, lángra gyúlva...
Mégis furcsa rejtély,
Hogy szeretsz nagyon.

Meg nem fejtett rejtély.
Hogyan történt, nem tudom.
Bilincsbe vertél,
Nincs azóta éjjelem, se nappalom!
De egyszer,
Te is érzed, lángra gyúlva...
Mégis furcsa rejtély,
Hogy szeretsz nagyon.

Oly furcsa rejtély,
Hogy szeretsz nagyon...

 

Rozsda lepi már az emlékeimet

Mostanában én sokszor elgondolkodom,
oh, milyen szép is volt, mikor szerettél nagyon.
A régi perceket újból felidézgetem,
de emlékezni már alig sikerül nekem.

Rozsda lepi már az emlékeimet,
régen benõtte a fű az elmúlt éveket.
Vissza sose jön, az elmúlt szerelem,
bármi gyönyörű is volt, feledem.

Milyen volt a szád, már csak halványan dereng,
nincs kitõl kérdeznem, úgyse válaszol a csend.
A neved még tudom, de a többi úgy elszállt,
hogy alig emlékszem, pedig egyszer nagyon fájt.

Rozsda lepi már az emlékeimet,
régen benőtte a fű az elmúlt éveket.
Vissza sose jön az elmúlt szerelem,
bármi gyönyörű is volt, feledem.

Néhány szál virág, egy kis kabin Rómain,
egy februári nap fenn a Mátra csúcsain,
pár emléktöredék, ami megmaradt nekem.
Hát így múlt el egy szép, sírig tartó szerelem.

Rozsda lepi már az emlékeimet,
régen benőtte a fű az elmúlt éveket.
Vissza sose jön az elmúlt szerelem,
bármi gyönyörű is volt, feledem.
Vissza sose jön az elmúlt szerelem,
bármi gyönyörű is volt, feledem.

Sétalok a holdon

Este van, sétalok a holdon,
Oly végtelen nyugalmas a táj,
Lenn hagytam valamennyi gondom,
Az elveszett szerelem se fáj.
Lassan az égboltra feljön a föld,
Csupa ezüst minden már,
Jó izű álmokat kergetek én
Van-e aki ott fönn rám vár?
Vannak-e angyalok a földön?
Ez érthető gondolat a holdon,
Pár napja izgat ez  a nagy gond,
Mert régen, ha jól emlékszem, nem volt
Ha lenne egy, akivel én boldog lennék, a földön is élhetnék!

 

Sose higgy a szónak

Sose higgy a szónak!
Gyűrött hajnalok találnak reád,
mikor azt hiszed, hogy nincsen már tovább.
Eső illatot hoz feléd a szél,
és a hajnal új világot ígér.

Amit nem hittél, újra elhiszed:
hogy az életed mégis szép lehet.
Irigy emberek bármit mondanak,
hinni minden szónak, hinni, hidd el nem szabad!

Mindig önmagadra hallgass,
abban sohasem csalódsz,
mindig önmagadra hallgass,
attól megvigasztalódsz.

Sose higgy a szónak!

Messze elkerüld, ami eddig fájt,
fáradt éjszakák nem találnak rád.
Eső illatot hoz feléd a szél,
és a hajnal új világot ígér.

Szétfoszlik a köd, felcsillan a fény,
nekem higgy csupán: mindig van remény.
Irigy emberek bármit mondanak,
hinni hinni hinni minden szónak hidd el, hidd el nem szabad!
 
 

Süvít a szél

Süvít a szél, én meg az utcákat járom,
Süvít a szél, szinte sírnak a fák,
Rég megfogadtam: soha többet nem megyek feléd.
Süvít a szél, micsoda éj,
Sírnak a fák, de nem sírok én
Nem vártak senkit még, mint ahogy én téged,
Megállt a vén idő, ha nem voltál velem,
Úgy éltünk boldogan, mint soha még senki,
És mégis szótlanul el tudtál menni.

Nem volt az könnyű nap, nem tudom, hogy bírtam,
Semmi sem érdekelt, hisz nem voltál velem,
Meg kellett szoknom azt, hogy egyedül élek,
Pokoli lecke volt feledni téged.

Süvít a szél, én meg az utcákat járom,
Süvít a szél, szinte sírnak a fák,
Már nem is fáj, hogy soha többet nem láthatlak én,
Süvít a szél, micsoda éj,
Sírnak a fák, de nem sírok én,
Sírnak a fák, süvít a szél.
 
 

Szabadíts meg a szorongásoktól

Valamit adnék, amit nem lehet
Valamit kérnék, amit nem merek
Valamit mondanék, de nem tudom, hogyan.
Azt, ami történt, most már felfogom,
Ami még történhet, csak gondolom.
Valahogy elvesztettem Nálad önmagam.

Kérlek, szabadíts meg a szorongásoktól.
Segíts át az önvád bűvkörén.
Szabadíts meg a szorongásoktól!
Hogy a szívhangokat tisztán halljam én.

Valamit tennék, de azt nem szabad,
Mert azzal megbántom a másikat,
Akitől nemrég annyi szépet kaptam én.
Vissza kell nyernem végre önmagam,
Ne legyen utam ilyen úttalan.
Tudjam, hogy hol van rév az álmok tengerén.

Kérlek, szabadíts meg a szorongásoktól

Kérlek, szabadíts meg!
Kérlek, szabadíts meg!
Kérlek, szabadíts meg a szorongásoktól!
 

Szemembe nézz, szívembe látsz

Szemembe nézz! Szívembe látsz,
Ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz,
Csak érted dobban bárhol, bármerre jársz.
Csak annyit mondj: szeretlek én,
S ez lágyabban zsong, mint száz költemény,
Ez a kis vallomás a legszebb zeném.

Ha itt ég hűséged
Tűzforró csókja a számon,
Úgy érzem, már látom
Szép, földi mennyországom.

Szemembe nézz! Szívembe látsz,
Itt mellettem élsz, habárhol is jársz,
Az álmok színes útján hozzám találsz.

Gyönyörű boldogság
Oly régen várok rád,
Tebenned végre megtalálom már,
Hát ölelj, ölelj csak át!

Ha itt ég hűséged
Tűzforró csókja a számon,
Úgy érzem, már látom
Szép, földi mennyországom.

Szemembe nézz! Szívembe látsz,
Itt mellettem élsz, ha bárhol is jársz,
Az álmok színes útján hozzám találsz,
Hozzám találsz.
 
 

Szerelemre készülsz ma este

Könnyelmű évek elrepültek,
alig gondolsz rájuk már.
Talán csak egy van, mit nem feledtél,
s ez ma újra téged vár.

Valamire készülsz ma este,
látom rajtad én.
Különös, hogy megvadultál,
kavarogsz, mint a szél.
Szemeidből ragyog a jókedv,
a lázas izgalom.
Ma este egész más vagy,
biztosan tudom.
Menj csak, ne nézz rám,
hiszen úgyse látsz!
Menj, ne szólj semmit,
de többé nem találsz!
Szerelemre készülsz ma este,
látom rajtad én.
Különös, hogy tudsz nevetni
újra könnyedén. Wó-ó-ó!
Szemeidből ragyog a jókedv,
a lázas izgalom.
Ma este egész más vagy,
biztosan tudom.
M-m, m-m-m-m...

(Szerelemre készülsz ma este,
látom rajtad én.
Szerelemre készülsz ma este,
érzem rajtad én.)

Szerelemre készülsz ma este,
látom rajtad én.
Különös, hogy tudsz nevetni
újra könnyedén.
Szemeidből ragyog a jókedv,
a lázas izgalom.
Ma este egész más vagy,
biztosan tudom. Hej!
Szerelemre készülsz ma este,
látom rajtad én.
Különös, hogy tudsz nevetni
újra könnyedén...
Szerelemre készülsz,
szerelemre készülsz,
szerelemre készülsz...
 
 

Szeretnélek újra megtalálni

Ó, hol van a szerelem?
Ó, hol van már az a régi tűz?
Kutatom, keresem,
Elveszett, azt hiszem.
Szeretnélek újra megtalálni!
Itt vagy velem, s mégsem nekem!
Ó, hol van a szerelem?
Ó, hol van már az a lágy mosoly,
Amely a szemeden ragyogott szeliden.
Szeretnélek újra megtalálni!
Itt vagy velem, s mégsem nekem!

Mi így élünk most már!
Szívünk néma közöny!
Bár csak egy szót szólnál,
A mosolyt is megköszönöm,
Nekem öröm!
Van legalább egy kis örömöm.
Ó, hol van a szerelem?
Ó, hol van már az a régi tűz?
Kutatom, keresem,
Elveszett, azt hiszem.
Szeretnélek újra megtalálni!
Itt vagy velem, s mégsem nekem!

Mi így élünk most már!...
...Itt vagy velem, s mégsem nekem!
De tovább keresem,
Nem hagyom ennyiben!
Szeretnélek újra megtalálni!
Szeretnélek újra megtalálni!
Segíts nekem! Segíts nekem!
Segíts nekem! Segíts nekem!

 

Szinbád

Hosszú útra mentél ’76 nyarán
Rossz szerepet kaptál az élet színpadán
Hozzánk fűző láncod megrozsdásodott
Lobbanékony véred messze csábított

Szinbád, vén tengerész
Várjuk, hogy visszatérsz
Hogyha egyszer kedvez majd a szél

Szinbád, vén tengerész
Játszd el, hogy újra élsz
És a szíved szívekkel beszél

Légy még Ványa bácsi, légy még Romeo
Légy még Bozzi úr és Cipolla varázsló
Álnok álmot űző kisfiú legyél
Kialudt parázsra új tüzet vigyél

Szinbád, vén tengerész
Várjuk, hogy visszatérsz
Hogyha egyszer kedvez majd a szél

Szinbád, vén tengerész
Játszd el, hogy újra élsz
És a szíved szívekkel beszél

Emlékszem, milyen voltál:
Lángoltál, elhamvadtál
Jó barát, nagy ellenfél
A bortól józan lettél
Vadultál, ellágyultál
Gyűlöltél és imádtál
Letörtél, fellázadtál
Átkoztál, imádkoztál
Vigyáztál, nem kíméltél
Elégtél, elégettél

Szinbád, vén tengerész
Várjuk, hogy visszatérsz
Hogyha egyszer kedvez majd a szél

Szinbád, vén tengerész
Játszd el, hogy újra élsz
És a szíved szívekkel beszél
 

Szívem eladó

Tovatűnt a régi nyár,
Közeleg az országúton már a tél.
Szívemben egy régi arc,
És fülemben egy régi dal emléke él.

Álmaimban még ez a dallam
Néha vissza-vissza jár,
De jön az ébredés,
És a hangja tovaszáll.

A szívem eladó, a szívem eladó,
A szívem eladó, igen olcsó áron,
A szívem eladó, a szívem eladó,
A szívem eladó, most már másnak fájjon.
A szívem eladó, a szívem eladó,
A szívem eladó, többé nincs szükségem rá.

Üres az egész világ,
És üres a szívem mióta elmentél.
Előttem az ismert út,
De lépteid nyomát elfújta már a szél.

Éjszakákon át,
Ezer kedves emlék újra rám talál,
De jön az ébredés,
És az álom tovaszáll.

A szívem eladó, a szívem eladó,
A szívem eladó, igen olcsó áron,
A szívem eladó, a szívem eladó,
A szívem eladó, most már másnak fájjon.
A szívem eladó, a szívem eladó,
A szívem eladó, többé nincs szükségem rá.

Eladó, eladó, eladó a szívem.

Szomorúság utcája


Hova mindig hazatértem,
az az utca ahol éltem, kihált út volt
mennyit néztem a sok házat,
rideg ajtók, csukott zárak,
egy egy fényfolt
a kis utcát magam jártam,
nekem volt benne társam,
csak az árnyék.
De ezt végre feledem,
Hiszem itt vagy te nekem már rég!

Eddig a szomorústág utcájaban jártam,
Ott még az éjszakát is sötétebbnek láttam!
Rossz volt, hogy annyi bánat ért,
Engem most bárki jól megért,
Aki a szomorúság utcájaban élt
Aki a szomorúság utcájaban élt

Az az utca, ahol éltem,
Sose látott puha fényben üde hársfát,
Sokan jártunk arra még is,
Pedig szürke volt az ég is, mint a járdák.
Soha nem volt, aki várna,
csak egy halvány öreg lámpa,
meg a szomszéd.
De ezt végre feledem,
Hiszem itt vagy te nekem már rég!

Eddig a szomorústág utcájaban jártam,
Ott még az éjszakát is sötétebbnek láttam!
Rossz volt, hogy annyi bánat ért,
Engem most bárki jól megért,
Aki a szomorúság utcájaban élt
Aki a szomorúság utcájaban élt

 

Szülői ház

Hol van, hol van a régi láz?
Hol van, hol van a régi ház?
Földöntúli szép napokaz emlékek ölén
Az otthon, hol gyermek voltam én.

Hol van, hol van sok régi nyár?
Ho van, hol van, ki vissza vár?
Földöntúli szép napokaz emlékek ölén
Az otthon, hol gyermek voltam én.

Mindig visszavágyom, mert megkísért a múlt
Visszahív a jó szülői ház.
Már hiába vágyom, a múltam megszökött,
Üres már a jó szülői ház.

Hol van, hol van a régi tűz?
Hol van a múlt mely összefűz?
Földöntúli szép napokaz emlékek ölén
Az otthon, hol gyermek voltam én.

Hol van a régi, a régi-régi ház?
Hol van a régi-régi jó szülői ház?
Földöntúli szép napokaz emlékek ölén
Az otthon, hol gyermek voltam én.
 
 

Takard el a fényt

 

Emlékszem este volt, gyönyörü este volt,
Köröttünk hangos volt a zeneszó,
Szép volt a pillanat, jó volt a hangulat,
És te is jól tudod, hogy mire jó.

Takard el a fényt, ne lássam az arcod,
Fogd be a fülem, ne halljam a hangod,
Takard el a fényt, könyörögve kérem,
Fogd le a kezem, nehogy hozzád érjen.

Elmúlt egy látomás, elmúlt egy álmodás,
Úgy érzem elrohant egy éjszakán,
Elmúltak a percek, nem tudtam, mit teszek,
Ne kezdjük újra el, csak délután.

 

Tárd ki karjaidat

Ki tudja, hogy merre jársz,
amióta nem vagy már velem.
Ki tudja, hogy mit csinálsz,
nem mondja el nekem senki sem.

Minden változó, sajnos változó,
és te nem tudhatod még, hogy rosszabb is lehet.
Minden változó, sajnos változó,
egyszer megfordul a szél, és rossz hírt visz neked.

Akkor tárd ki karjaidat, hívd a csillagokat,
mondd el azt, ami fáj,
panaszod, majd hozzám eltalál.
Óó, tárd ki karjaidat,
hívd a napsugarat, hívd és eljön a fény,
és ha engem hívsz, eljövök én.

Oly sivár az érzelem,
hogyha nem találja meg a jót.
Oly szegény a gondolat,
hogyha nem formálja száj a szót.

Minden változó, sajnos változó,
én a határtalan érzés múltját ismerem.
Minden változó, sajnos változó,
és a legboldogabb nap is rossz lesz hirtelen.

Akkor tárd ki karjaidat, hívd a csillagokat,
mondd el azt, ami fáj,
panaszod, majd hozzám eltalál.
Óó, tárd ki karjaidat,
hívd a napsugarat, hívd és eljön a fény,
és ha engem hívsz, hát eljövök én.

Ó, tárd ki karjaidat, hívd a napsugarat.
Hívd, és eljön a fény,
és ha engem hívsz, hát eljövök én.

 

Telefondoktor

Néha rosszkedvűen ébredek
Ágyban maradnék, de nem lehet
Így az egész napom oly sivár
Jaj, csak este lenne végre már

Telefondoktor, de jól jön sokszor
Ha az ember bajban van
Mikor úgy érzi, hogy más nem érti
S agya szinte szétpattan

Telefondoktor, de jól jön sokszor
Én ma végre felhívom
Boldogság kéne, és egy kis béke
Receptemre ezt írjon

Néha álmatlan az éjszakám
Mert a magányosság tör reám
Gyorsan elmennék, de nincs hová
Nincs, ki a kezemet megfogná

Telefondoktor, de jól jön sokszor
Ha az ember bajban van
Mikor úgy érzi, hogy más nem érti
S agya szinte szétpattan

Telefondoktor, de jól jön sokszor
Én ma végre felhívom
Boldogság kéne, és egy kis béke
Receptemre ezt írjon
 
 

Téli szerelem

A Hold mögött mosolyogtál máma,
Mintha ott a kisérteted állna,
Pedig hol vagy már,
Beleolvadtál a szélbe csendbe, téged tobbé nem lát ez a táj.
Nekem mért nem mondtad,
Hogy meghalsz, és eléred a holdat,
Vajon hol vagy már,
Hol ott ülsz egy kráter szélén, pedig arra nem jár szél, sem a madár.
Hóból volt a hajad, a szemed, és a szád,
Vigyétek el bolond szelek, vigyétek tovább,
Mert ha felém repül, a szemed és a szád,
Egyszer tudom, én is megyek, elmegyek majd hozzád.
Mert nem vagy, alig élek,
Nem pótol soha más,
drága szerelem ne kisérts,
velem élj, e varázs.
Hóból van a hajad, a szemed, és a szád,
Vigyétek el gonosz szelek, nem bírom már tovább.

 

Tévedtél

Egyszer úgyis rád talál egy dallam
Messziről jön, nagyon messziről
Lelked mélyén megrebben egy emlék
Mint őszi széltől borzolt víztükör

Egyszer úgyis eszedbe jut minden
Csend, a szó, egy elhervadt virág
Felidézik, benned, ami szép volt
És úgy érzed, hogy nem bírod tovább

Rájössz, hogy tévedtél, mikor elmentél
És tévedésed most már vállalod
Tévedtél, mikor elmentél
És jóvátenni többé nem tudod

Egyszer úgyis bekopog a múltad
Rád köszönnek elhangzott szavak
Visszatérnek távoli vidékről
Mint tavasszal a vándormadarak

Fázós ujjal ér hozzád a hajnal
Véget ér egy hosszú éjszakád
Elindulsz, hogy újra megkeressed
De hó borítja lépteid nyomát

Rá jössz, hogy tévedtél, mikor elmentél
És tévedésed most már vállalod
Tévedtél, mikor elmentél
És jóvátenni többé nem tudod

 

Tiltott szerelem

Ugye, meglátszik rajtam az érzés
Amit úgy félek kimondani
Ugye meglátszik, mennyire várlak
Pedig próbálom elfojtani
Ugye, meglátszik rajtam a bánat
Mikor pár napra búcsúzni kell
Ugye érzed, hogy visszarohannék
Hogy többé már ne menjek el

Mégis indulok, sajnos indulok
Pedig ott maradni vágyom szüntelen
Mégis indulok, sajnos indulok
Mert ez mindkettőnknek tiltott szerelem

Ugye meglátszik rajtam az álom
Amit kettőnkről álmodtam én
Ugye, meglátszik, amit nem mondunk
Pedig ott van a szavak helyén
Ugye meglátszik rajtam a féltés
Nehogy végleg elveszítselek
Ugye meglátszik énrajtam minden
Amit irántad érezhetek

Mégis indulok, sajnos indulok
Pedig ott maradni vágyom szüntelen
Mégis indulok, sajnos indulok
Mert ez mindkettőnknek tiltott szerelem

Mégis indulok, sajnos indulok
Pedig ott maradni vágyom szüntelen
Mégis indulok, sajnos indulok
Mert ez mindkettőnknek tiltott szerelem

 

Tölts velem egy órát

Tölts velem egy órát, tölts velem egy órát,
Nem döl össze ettől a világ,
Tölts velem egy órát, tölts velem egy órát,
És ha jó volt, maradj még tovább.

Már az első pillanatból megcsodáltalak,
Rögtön odarohantam, hogy megcsókoljalak,
Nem tudom a nevedet, de nem is érdekes,
Te nagyszerű leány vagy, én egyszerü énekes.

Ahogy nézem, te sem vagy már éppen kisgyerek,
Arra kérlek, hogy vesd le az elöitéleted,
Nézz ide a szemembe, és gondold meg magad,
Fogd a kezem, és hidd el, ez a legszebb mozdulat.

Tölts velem egy órát, tölts velem egy órát,
Nem döl össze ettöl a világ,
Tölts velem egy órát, tölts velem egy órát,
És ha jó volt, maradj még tovább.

 

Tücsökzene

Vidéken nyaraltam kiskoromban én,
Nagyanyám egy apró házban élt.
Édes kását főzött, tejjel is kínált,
Esténként az életről is mesélt.

Csupa ránc volt arca,
Szeme mégis mindig nyugtató.
Ó én megszerettem a szívem nyugtató tücsökzenét,
Ó én megszerettem a lelkem gyógyító tücsökzenét.

Nagyanyám már nincsen, végleg elhagyott,
Elmúltak a szép vakációk,
Csak a percet várom,hogy a jó szomszéd,
Kikapcsolja már a rádiót.

Csak a csodát várom,
Mert a zajban semmi sem enyém.
Mert én megszerettem a szívem nyugtató tücsökzenét.
Ó én megszerettem a lelkem gyógyító tücsökzenét.

Csak a csodát várom,
Mert a zajban semmi sem enyém.
Mert én megszerettem a szívem nyugtató tücsökzenét.
Ó én megszerettem a lelkem gyógyító tücsökzenét.


Ó én megszerettem a szívem nyugtató tücsökzenét,
Ó én megszerettem a lelkem gyógyító tücsökzenét.

 

Túl szép, amit te mondsz

Túl szép, amit te mondsz,
Ahhoz, hogy így igaz legyen.
Túl szép, ahogy szeretsz,
Elhinni én alig merem.
Az ég azonnal kékebb,
Ha én rád gondolok,
A szép azért lett még szebb,
Mert már veled vagyok.

Túl szép, amit te adsz,
Ezer öröm és szerelem.
Nem száll vajon tovább,
Úgy ahogy jött,
Oly hirtelen.
De két szép szemedbe nézek
És boldogan megnyugszom én.
Túl szép, de mégis igaz,
Hogy szíved enyém!

 

Tűnj el

Ki mások boldogságát megzavarod,
A szeretők útjába állsz,
Pazarold másokra bűvmosolyod!
Nálam te rosszul jársz.

Tűnj el, ne kerülj többet elém!
Tűnj el, az a lány csak az enyém.
Menj, rohanj, menj, szaladj,
Menj, siess, mást szeress,
Fuss, rohanj, meg ne állj!
Más vidék vár.
Tűnj el, menekülj, vissza se nézz,
Tűnj el, de vigyázz, bárhova mész,
A város szűk lehet már nekem,
S főleg neked! Tudd meg azt jó korán:
Rám vár az a lány! Enyém az a lány!
És ha bárki közénk áll, az tévúton jár,
Nem jár jól! És ez komám, neked is szól,
Ó-hó-hó-hó, csak neked szól.
Tűnj el, menekülj, vissza se nézz,
Tűnj el, de vigyázz, bárhova mész,
A város szűk lehet már nekem,
S főleg neked! Tudd meg azt jó korán:
Rám vár az a lány! Csak rám vár az a lány!

 

Tűzmadár

Kicsi gyermek voltam én, mikor azt hittem enyém,
Ez a világ.
Fölöttem a tiszta ég, úgy gondoltam, ott fenn még,
Senki se járt.
Elindultam én, arra hol a fény, hajnalban a kéklő égbe száll.
Vártam azt a nagy csodát, hogy a vándor napvirág,
Kinyiljon már.

Kicsi gyermek voltam én, mikor azt hittem enyém,
Ez világ.
Fölöttem a tiszta ég, azúgy gondoltam arra még,
Senki se járt.
És a napsugár, mint egy Tűzmadár, előttem fel szállt és engem
hívott, várt.

Tűzmadár vigyél engem el!
Tűzmadár vigyél egyre fel!

Nem vagyok már kisgyerek, a csodákban nem hiszek,
Nem hiszek rég.
Ismerem a tiszta szót, s tudom, hogy sok űrhajót takar az ég.
Mégis hogyha száll, száll a napsugár, mint egy Tűzmadár
Még úgy érzem, hogy vár

Tűzmadár vigyél engem el!
Tűzmadár vigyél egyre fel!