U - Z

Úgy ég, úgy fáj

Úgy ég, úgy fáj,
Belülről szétvet a tűz!
Úgy ég, úgy fáj,
Ha nálam szótlanul ülsz!

Kivántam a csendet,
Úgy vártam reá!
Hogy ringat majd, mint a víz!
De érzem, így nem jó,
Hiányzik a szó,
Megfojt a csend,
És a számban keserű az íz!

Úgy ég, úgy fáj,
Mint hogyha tépne a szél!
Úgy ég, úgy fáj,
A csendben félelem él!

Rossz ízű órák,
Tűnjetek el,
Most kell a szó, a nevetés!
Ha éjjel majd alszom,
Akkor majd jó a csend,
Most fent vagyok, beszélni kell,
Mert az idő kevés!

Úgy ég, úgy fáj,
Mint hogyha tépne a szél!
Úgy ég, úgy fáj,
A csendben félelem él!

 

Úgy szeress

Csak megláttalak, s egy perc alatt
a szívemben láng gyúlt fel.
A szemed tüzén azt olvastam én,
sohasem válunk el. Hát

Úgy szeress, hogy sose múljon el,
csak úgy szeress és boldoggá teszel,
csak mindig úgy, hogy érezzem én,
szíved enyém.
Úgy vágytam rád, míg bántott a magány,
mint kisdiák egy játszótárs után.
Hogy itt vagy már, itt a szerelem,
te hoztad el nekem.
Melletted jó, szavad, mint könnyű szellő
cirógató, mosolyod megnyugtató,
szemed, ha rám néz, mint a sima tó,
oly simogató.
Hát így nevess te mindenkor felém,
és úgy szeress csak mindig, ahogy én,
csak mindig úgy, ez elég nekem,
s boldog leszel velem.

 

Úgy várom jössz-e már

Úgy várom jössz-e már,
mint álmot vár az éj.
Miért lehet rút a régi táj,
ha másvalaki vár, mondd miért?
Úgy várom jössz-e már,
hogy újra elkísérj.
Nélküled szívem meg-megáll,
és hűvös lesz a nyár, mondd miért?

Miért szép a vén világ,
ha végre látlak én?
Kínálhat életem új csodát,
de nézni vagy várni Rád többet ér.

Miért jó a furcsa láz?
Ne szólj, tudom, miért:
mert veled a ballagás,
a szó vagy a hallgatás többet ér.

Oly sok kérdés válaszra vár,
és ha szólnál, mit mondanál?
Jöjj hát, felelj, mondd, mondd, mondd,
ha választanál, hogy más kell vagy én,
ugye kedvemre döntenél?

Miért szép a vén világ,
ha végre látlak én?
Kínálhat életem új csodát,
de nézni vagy várni Rád többet ér.

Miért jó a furcsa láz?
Hisz jól tudom, miért:
mert veled a ballagás,
a szó vagy a hallgatás többet ér,
többet ér, többet ér, többet ér.

 

Ünnep után

Ünnep után kihunyt a fény.
Egy távoli csók ajkamon él.
Véled elmult az ünnep és a bál...
Vágyom a derűs karnevál után...

Ünnep után kereslek én.
Társam a hűs,hajnali szél.
Érzem, hivsz még egy szürke délután,
Szivemben megint ünnep lesz
talán...


Refrén:
Mig vártam a lépteid ritmusát,
Az élet nekünk csak ünnepet
kínált!
Félek társtalanul,
De visszatérsz te váratlanul,
Mert úgyse kell egy másik,egy
új
Csakis én! Jöjj hát...!

Ünnep után kereslek én,
Rád találok majd,Bárhol is élj!
Érzem,hivsz még egy szürke
délután,
Szivemben megint ünnep lesz
talán...

Ünnep után
Csokod után vágyom én,jöjj hát!

 

Vagy mindent, vagy semmit

Ha felgyújtják az ember házát,
Vagy kirabolják mondjuk a lakását,
A tettes meglakol,
Van törvény és szigor,
Mely őriz minket rendületlenül.

Hát csalárdul hazudni,
Szívekbe hatolni,
Reményre gyújtani,
Álmokat rabolni
Miért szabad büntetlenül?

Vagy mindent, vagy semmit,
Csak így akarom,
Legyen a döntő szó tiéd,
S én elfogadom,
Már a félmegoldás nem elég,
A megunt kedves szerepét
Én nem játszom el,
Még tőled se kell nekem!

Vagy mindent, vagy semmit,
Így akarom én,
Legyen a szíved másoké,
Vagy csak az enyém,
Nekem nem kell nyári szerelem,
Vagy mindig jöjj,
Vagy sohasem,
De ne rontsd el így,
Ily könnyen az életem!

A szél viszi a felleget,
De az ellenszél tán visszahozza még,
De én, ha egyszer elmegyek,
Többé gondolatban sem jutok feléd.

Vagy mindent, vagy semmit,
Csak terajtad áll,
Légy, aki nékem mondja el,
Ha valami fáj.
Legyen mindig egy a mi utunk,
Ha válságunkból kijutunk,
Csak velem örülj,
Ha ragyog a nyár,
Ha későre jár,
Csak mellettem állj,
Vagy menj tovább,
És ne lássalak
Soha már!

 

Van ez így

Volt szívemben más előtted is,
Van ez így, van ez így,
Volt, ki téged várt előttem is,
Van ez így, van ez így,
De amíg nem ismertél engem,
Szeretni, mondd, hogy tudtál?
S mi tudott lángra gyúlni bennem,
Amíg nem voltál?

Pár gyűrött levél még elkísér,
Van ez így, van ez így,
Ám nem adlak én már senkiért,
Higgyed el, lehet így!

A csókod letörli a múltat,
De kárpótolsz most mindenért,
Lásd, van ez így,
Hogy két szív végre révbe ér!

Ám nem adlak én már senkiért,
Higgyed el, lehet így!
A csókod letörli a múltat,
De kárpótolsz most mindenért,
Lásd, van ez így,
Hogy végre két szív révbe ér!

 

Vándormadár

Még bíbor köd takarja a nap sugarát,
Szabadban alszol, néma csend ölel át,
Őríznek téged, dús lombú fák.

Fárasztó, hosszú útról itt jön a szél,
Megsimogatja arcod, neked mesél,
Harmatos réten pihenni térsz.

Ha a nap felkel, könnyű szívvel ébredsz, kismadár!
Gyönge szárnyaddal elrepülsz, de fészked visszavár!
Fentről látod majd csillogó folyók ezüst vizét,
Akkor gondolj rám, mert úgy csodálnám én is a világ ezer színét!

Csak néhány évig élsz, s az út tovaszáll,
Számodra mégis mindig hosszú a nyár,
Tiéd a napfény ó, kismadár!

Ha a nap felkel, könnyű szívvel ébredsz, kismadár!
Gyönge szárnyaddal elrepülsz, de fészked visszavár!
Fentről látod majd csillogó folyók ezüst vizét,
Akkor gondolj rám, mert úgy csodálnám én is a világ ezer színét!

Ha végső alkonyatkor mélyül a csend,
Minden oly messze tűnik majd odafent.
Többé már nem kelt a napsugár
Pihensz a csendben, vándormadár!
 

Várj reám

Ó darling, imádni foglak téged örökösen
Várj, én majd megjövök, vissza térek talán

Nézd, oly szelíd a nyár, bolyong az óceán

Várj reám, ha hull a hó
Várj reám, és légy biztató
Érzem már hajad illatát
Gondtalan évek hívó dallamát

Ó darling, hozzád a szerelem majd elrepít
Nézd, néhány röpke hét, enyém leszel talán

 

Várni kell

Nem tudom miért is mentél tőlem el
Ami elmúlt nekem ma is kell
Tudom te is érzed azt amit én
Tudom benned is ott él a remény
És a közös emlék rádtalál
Kérlek hívjál, várjál, s eljövök én

Várni kell, ha úgy érzed van miért
Várni kell, ha úgy érzed van kiért

Ha arcod könnyben ázik csendesen
És már nem vigasztal senki sem
Akkor elér majd egy távoli fény
Végre megtudod, hogy ki voltam én
Ha a régi álom rádtalál
Kérlek hívjál, kérlek hívjál,
Várjál, s eljövök én, eljövök én

Várni kell...

Hogyha úgy érzed, hogy rossz az a másik
Hogyha újra élnél énvelem
Várj egy kicsit amíg nekem elmondtad
Majd egy pár nap múlva elhiszem
Maradj addig magad, igen
Maradj addig magad,
Aztán hívjál, úgy kérlek, hívjál
Várjál, s eljövök én, eljövök én

Várni kell...
Várni kell...
 
 

Veled jo lesz majd

 
Hogyha megszeretlek én,
Maradj mindig az enyém,
Ne menj el, ne menj el!
Akit szerettem nagyon,
Csúnyán bánt egy hajnalon
Szegény szívemmel.

Veled jó lesz majd nekem,
Hát bújj hozzám,
minden bánat már
elszáll az első éjszakán.

Benned bízom én, igen,
Nem árulsz el,
Nem alázol meg, ó nem,
Mint nemrég tette ő,

Űzd el minden bánatom,
Szeress,
Ne lépj át az álmokon,
Ahogy ő.

Veled jó lesz majd nekem,
Hát bújj hozzám,
Minden bánat már
Elszáll az első éjszakán.

Űzd el minden bánatom,
Szeress,
Ne lépj át az álmokon,
Ahogy ő.

Ugye úgy érzed mostmár, mint én szeretném,
Sírjon ő, csak ő, mert nem lehet enyém,
Hiszen úgy szeretlek én,

Hiszen úgy szeretlek én!
 
 

Volt egy szerelem

Volt egy szerelem, ennek éltünk ketten.
Volt egy szerelem, ez volt minden percem,
ez volt a világ.
A Hold, s a tenger, puha árnyak a fák,
mindez hol van már? Megölte a tél,
meghalt a világ.

Már tudom, hogy más a szerelem,
nem örök nyár, nem végtelen ölelés,
hisz vége már.

Régvolt szerelem, már csak bennem él.
Elmúlt szerelem, árnyék és a fény,
régen messze jár.

Már más itt a táj, idegen szó,
idegen kéz, mely ölel át, s az esti szél
rád nem talál.

Régvolt szerelem, soha nem jön vissza már,
ráborult az éj, halvány lett a fény,
és rámszállt a magány.
 
 

Zene nélkül mit érek én

Tető nélkül apró házad mondd, mit ér,
A legszebb híd a folyó nélkül mondd, mit ér,
És a tűz a meleg nélkül,
És a leány a fiú nélkül
Mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?!

Termés nélkül termőfölded mondd, mit ér,
És a kerted a virág nélkül mondd, mit ér,
És az éj az álom nélkül,
Életed a tettek nélkül
Mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?!

És zene nélkül mit érek én,
És zene nélkül mit érek én,
Zene nélkül mit érek én,
Mondd, zene nélkül mit érek én!

Termés nélkül termőfölded mondd, mit ér,
És a kerted a virág nélkül mondd, mit ér,
És az éj az álom nélkül,
Életed a tettek nélkül
Mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?!

És az anya a gyermek nélkül mondd, mit ér,
És a szíved az érzés nélkül mondd, mit ér,
És a nyár a napfény nélkül,
És a föld az ember nélkül
Mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?!

És zene nélkül mit érek én,
És zene nélkül mit érek én,
És zene nélkül mit érek én,
És zene, zene nélkül mit érek én!

És zene nélkül mit érek én,
És zene nélkül mit érek én,
Mondd, zene nélkül mit érek én,
Mondd, zene, zene nélkül mit érek én!

És zene nélkül mit érek én,
És zene nélkül mit érek én,
Mondd, zene nélkül mit érek én,
Mondd, zene, zene nélkül mit érek én!

És zene nélkül mit érek én,
És zene nélkül mit érek én,
Zene nélkül mit érek én,
Mondd, zene, zene nélkül mit érek én!...