Egy vidám történet

Máté Péter élt úgy szertelen, hogy néha elfelejtett lenni óvatos. Egy szép napon, valamikor '85-ben megtalálta Edit férjet, hogyan nappali szobában szenvedélyesen csókol egy szép félmeztelen lányt. Edit kezdett beszélni: "Halgass engem Petikem! Nem érdekel, mit csinálsz a a hátam mögött, de nem jelent, hogy lehetsz meghívni a te csajaid otthon! Most vagyok mérges miattad, megyek szüleimhez és maradok ott, amedig akarok. Ne gyere utánam! Meglátod, egy szép napot elhagylak és vegyek valakit másikat, bár Felvidékről vagy Erdélyből. Miért nem vettem Hufnágel Pistát?"

ő megfordulta cipősarkon és elment. Péter hívta utána: "Sajnálom ezt szívecském, Ne menj el! Hol vagy Editecském?" Rögtön volt ittas és muszájt jönni barát István. Péter írta Editnek a dalt: "Bocsáss meg szerelmem, hogy oly rossz voltam." Péter minden nap küldött Editnek levelecskéket: "Kérlek vissza hazamenni. Nagyon hiányzol nekem. A te nagyon szomorú Pétered." Talán egy hét után hazament és ők ketten kiberültek egymásttal és később ebből kicsi Peticske megszületett.