Máté Péter igényei (Populár, sz. 5, 1979)

Máté Péter igényei (Populár, sz. 5, 1979)

A tavály a Bratislavai líraiban kétségkivül legjobbhoz tartozott, amit a nemzetközi versenyen követtünk és ahogy néha törtenik, díj nelkül ment el. Máté Péter egyik az olyan szerzők és előadók közül, amelyekről azt írjak, hogy már az ifjuságban közel voltak a zenéhez. Nem hagytak béke szülőknek addig a meddig nem írattak be zongorára, igen ő pontosan hat éves volt, amikor zongorazni kezdet. Soha nem kellet őt buzdítani, hogy összpontosítson. Nagy érdekel játszotta az etudokat, addig a meddig, amíg nem voltak tökéletesék. A szülőkkel komolyzenei koncertokat látogatot és a mainapig a komolyzene hallgatoja. A kérdesre, melyik zeneszerzőt szereti legjobban, egyértelműen valaszol, hogy az J.S. Bach volt, van és lesz, aki őt meg tudja lepni.

Ez a paradox – kérdezik Mátét – Bach és pop, hogyan passzol össze?

Nem rémlik – valaszol a harminckét éves Péter – hogy azon valami furcsa volna, mint diáként és később sokat talalkoztam a könnyűzenével. Én normális ember vagyok, aki tánciskolába járt és legszívesebben táncolt a jó zenére. Nem volna természetes, ha minden este Bachot hallgatnám vagy nyomkodnám a billentyűket.

Abban az időben kezdett komponálni...

Ez nem ellentét! Nehézem keresném az okát, mi veletett engem ahhoz. Talána tény, hogy a mulatskágokon és iskolái bulikon nem volt olyan zene, amilyet képzeltem. Talán jobbat akartam komponálni.

Gondolja, hogy ez sikerült?

Abban az időben biztosan nem. Tizennégy éves voltam és nayon akartam saját együttest. Az iskolái társakkal és pajtásokkal találkozni. Az én zenetanárnőm volt oly toleráns, hogy képes volt hallgatni minket kétszer a hétben és tanított minket viselkedést. Gondoltuk, hogy  mi illedelmes gyermekek vagyunk, hogy más dolog a nézőtérben ülni és más dolog a színpadom állni és úgy játszani, hogy az nézőknek kellemes legyen.

De énekelni csak hát év után kezdett

...1967-ben. Addig ígykeztem komponálni és ádcsinálni, azokat a dalokat együtteseknek, amelykben szerepeltem. Később gondoltam hogy némely előadó a dalaim nem értetett meg, így elhataroztam az én első nyilvános fellepésem rossz volt, legalabis én az éreztem, de többiek, azt mondták, hogy az én hangom kellemes jó hallgatni. Pár hónap után megfigyelt engem a szak-kritika. Annak ellenére hogy, nem értett vele egyet, egyértelműen azt mondta hogy „Máté telt hangja“ ami a könnyűzenében kellemes nagy plussz és ez döntőtt.

A zenében, amelyet könnyűzenének nevezünk, már hosszú idő óta dolgozik, ahhoz hogy tudja mondani, miből volt több: veszétesből és csalodásból vagy győzelemből és sikerből?

Gondolom, hogy ze kiegyensúlyozott. Veszétesről és csalodásról nem szoknak beszéln, de ahogy mennek az évek, tudom hogy miben hibáztam. Ígyekszem olyan dalt írni, amely törölné az én rossz érzéseim. Örülök, hogy az emberek szívesen hallgatjak a dalaim, hogy járnak fellépeseimre, a kritikusok dicsernek, és ja jövőben magasabbra akarnám emelni a lécet.

A nemzetközi színen elnyerte Máté Péter első sikerét 1971-ben az aténi festiválon – ez egy sajátos díj volt előadásért. A fesztiválokról sok díjat hozott el. Gyakori vendég a TV-ben Magyarországon és külföldön és a kritisukok a legjobbakhoz soroljak nevezik. Más előadóknak is ír.