Versek

Pétertől Editnek

Nem beszélgethetek veled

Nem írhatok neked

Nem telefónálhatok neked

Nem csókolhatlak téged

Nem érinthetlek meg téged

De láthatlak és hallgathatlak téged

 

Megmutatkozhatok

az álmaidban és emlékeidben

Tudom, hogyan érzed magad

 

Hiányzom neked,

Hiányzol nekem is

Én elmentem a búcsú nélkül

Nem mondtam neked „Isten veled”

 

Várlak rád az égben

Ha jössz ide, aztan

Mi leszünk élni boldogan

A Fényvárosában

 

Péter és leány

Adj nekem egy éjszakát

Szép leány!

Most nem érdekel, hogy vagyok nős,

Nekem nyolc,

Látlak csak téged!

 

Semmi baj,

Nem akarok rosszat neked,

Nem vagyok erős,

Ellenkezöleg, én vagyok nagyon jó férfi

 

Ez a igaz, hogy én vagyok

Gyenge szemben nőkkel,

Nők csinálhatnak velem mit akarnak

És nem fogok tiltakozni

 

Ha, nem akarsz,

Elmehetsz tőlem

De, ha maradsz

Gyere velem

És megmutatom neked,

Mi a szerelem

 

Két jóbarát

Hol volt, hol nem volt,
Voltak két jóbarát,
Egy dalszövegíró volt, azaz István,
Másik énekes volt, azaz Péter.

De egy szép napon,
Az Isten visszahívott fiatal Pétert,
És Istvánnak mondta:
„Te még kell maradnod a Földön.”

Elmúlt harminc év,
István mint az öreg ember elment is,
Január volt, hullt a hó,
És nagyon hüvös idő volt.

De a mennyországban,
Ahol most ők vannak,
Van örök tavasz.
Most sokat beszélnek,
És várnak a feleségeire,
Azaz Editre és Katára.

 

A Pletyka

Hol volt, hol nem volt,
Ez volt Magyarországon,
Egyszer élt egy ember,
Aki kiváló énekes volt,

Sajnos, ő meghalt fiatalon,
Mindenki  tudja ezt,
De mit pontosan történet,
Senki nem tudja.

Ő szeretett más nőket is,
Az utolsó éjjele nem feküdt a felesége mellett.
Ő szórakozott egy színésznővel,
Először egy étteremben, aztán lakásában.

Sajnos mint mindig túl sokat ivott,
Vasárnap hajnal volt, ő volt már halott.
Istenem, mit törtét?
Ez volt infarktus,
Úgy fiatal és szívroham?

Sajnos, hogy nem volt feleségénél,
És ő muszájt meghalni az idegen ágyban,
Egy betyár!

De ki tudja milyen az igazság?
Most csak Isten, énekes, felesége, színésznő és barátja.