Versek

Pétertől Editnek

Nem beszélgethetek veled
Nem írhatok neked
Nem telefónálhatok neked
Nem csókolhatlak téged
Nem érinthetlek meg téged
De láthatlak és hallgathatlak téged

Megmutatkozhatok
az álmaidban és emlékeidben
Tudom, hogyan érzed magad

Hiányzom neked,
Hiányzol nekem is
Én elmentem a búcsú nélkül
Nem mondtam neked „Isten veled”

Várlak rád az égben
Ha jössz ide, aztan
Mi leszünk élni boldogan
A Fényvárosában

 

Péter és leány

Adj nekem egy éjszakát
Szép leány!
Most nem érdekel, hogy vagyok nős,
Nekem nyolc,
Látlak csak téged!

Semmi baj,
Nem akarok rosszat neked,
Nem vagyok erős,
Ellenkezöleg, én vagyok nagyon jó férfi

Ez a igaz, hogy én vagyok
Gyenge szemben nőkkel,
Nők csinálhatnak velem mit akarnak
És nem fogok tiltakozni

Ha, nem akarsz,
Elmehetsz tőlem
De, ha maradsz
Gyere velem
És megmutatom neked,
Mi a szerelem

 

Két jóbarát

Hol volt, hol nem volt,
Voltak két jóbarát,
Egy dalszövegíró volt, azaz István,
Másik énekes volt, azaz Péter.

De egy szép napon,
Az Isten visszahívott fiatal Pétert,
És Istvánnak mondta:
„Te még kell maradnod a Földön.”

Elmúlt harminc év,
István mint az öreg ember elment is,
Január volt, hullt a hó,
És nagyon hüvös idő volt.

De a mennyországban,
Ahol most ők vannak,
Van örök tavasz.
Most sokat beszélnek,
És várnak a feleségeire,
Azaz Editre és Katára.

 

A Pletyka

Hol volt, hol nem volt,
Ez volt Magyarországon,
Egyszer élt egy ember,
Aki kiváló énekes volt,

Sajnos, ő meghalt fiatalon,
Mindenki  tudja ezt,
De mit pontosan történet,
Senki nem tudja.

Ő szeretett más nőket is,
Az utolsó éjjele nem feküdt a felesége mellett.
Ő szórakozott egy színésznővel,
Először egy étteremben, aztán lakásában.

Sajnos mint mindig túl sokat ivott,
Vasárnap hajnal volt, ő volt már halott.
Istenem, mit törtét?
Ez volt infarktus,
Úgy fiatal és szívroham?

Sajnos, hogy nem volt feleségénél,
És ő muszájt meghalni az idegen ágyban,
Egy betyár!

De ki tudja milyen az igazság?
Most csak Isten, énekes, felesége, színésznő és barátja.